Március hava

Március – Böjtmás hava, Tavaszelő, Kikelet hava

Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi — évkezdési szokásnak.

Ezért márciust a hadba vonulás időszakának is tartották. Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21–ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.

A régi rómaiaknál az év első hónapja volt, az elnevezés a harcias természetű Mars istenhez kapcsolódik. Ezért márciust a hadba vonulás időszakának is tartották. A régi rómaiaknál az év első hónapja volt, az elnevezés a harcias természetű Mars istenhez kapcsolódik. Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban.

Bertha Bulcsu: Táj és évszakok (részlet)

Márciusban benépesültek a hegyoldalak. Megkezdődött a szőlők nyitása, aztán a metszés, karóigazítás. A diófák alsó ágairól a nyitnikék erősen biztatták a gazdákat, hogy "nyit-ni-kék… nyit-ni-kék". De a gazdák ezt a madarak nélkül is tudják. A napsütötte lejtőkön javában csattogott a kapa, s fokozatosan kézbe kerültek a metszőollók is. A metszést, aki csak teheti, maga végzi el. A metszés a legkényesebb munka a szőlőben. Mert nem mindegy az, hogy rövid vagy hosszú csapra vágják vissza a vesszőket. Van olyan fajta, ahol az alsó szem terméketlen, s van olyan, ahol még a sárszemekből is fürtök fakadnak. A juhfark rövidcsapra metszve is bőtermő, a leánykát viszont ajánlatos hosszú csapra, vagy szálvesszőre metszeni. A szőlőjét mindenki maga ismeri. Csak a gazda tudja, hogy melyik vágóban milyen szőlője van, hol mivel pótolta a hiányokat.

(Forrás: www.ezenanapon.hu; Wikipedia; fotók: Google Képkereső)